A Forsythia x intermedia vagy magyar nevén aranyvessző egy egyszerű lombhullató cserje, amelyet előszeretettel ültetnek kertekbe és közterületekre. Sokan tévesen nevezik aranyesőnek is, pedig az egy másik növény. Nagyszerű és gyakorlatilag egyetlen dísze aranysárga tavaszi virágai. Mit érdemes tudni róla?
A Forsythia x intermedia gyakorlatilag egy hibrid, amely két faj, a Forsythia suspensa és a Forsythia viridissima keresztezéséből származik, amelyek Kelet-Ázsiából származnak. 1885 körül jött létre a göttingeni botanikus kertben. Az olajfafélék családjába tartozik, tehát az olajfa rokona. A név William Fosyth (1737-1804) angol kertész tiszteletére született, aki életében számos királyi kertet, köztük a Kensington-palota körüli kerteket is gondozta. Forsyth azonban nem érhettete meg, hogy a forsythia 1833-ban megjelenjen az európai kertekben.
Akár 3 méter magasra is megnő, a hajtások középen szinte üregesek a rügyek levél- és virágrügyekre különülnek el. A kezdetben felálló növekedésű cserje a kor előrehaladtával erősen függő növekedésűvé válik. A növény bazális és mezotóniás fejlődést mutat, amelynek során az oldalhajtások késői korban fejlődnek az alvó rügyekből az öreg, fás hajtások tövében és közepén. A keletkező hajtások általában hosszúak és vékonyak, függőlegesen nőnek. A fiatal ágak kérge olajzöld, az idősebb ágaké okkersárgától a szürkéssárgáig terjedő színű, feltűnő parafás szemölcsökkel. A forsythia levelei váltakozó állásúak, tojás alakúak, hosszúkás, hegyes csúcsúak. A levelek 8-12 cm hosszúak, fűrészes szélűek, színük a világoszöldtől az üde zöldig terjed.
Napos, meglehetősen száraz és kevéssé termékeny talajon a levelek ősszel néha sárgás vagy lilás színű. A virágrügyek általában csomópontokban csoportosulnak, 2-6 egymás mellett. A levelek változó alakúak, lándzsásak és fűrészfogasak, néha háromrészesek vagy háromlevelűek. Egyes fajtáknál a levelek ősszel vörösre színeződnek.
A virágbimbók az előző év nyarán alakulnak ki. A virágok 4 szirmúak, intenzív sárga színűek. A virágok a levelek kifejlődése előtt fejlődnek. A virágzó bokrok mind sárga színűek és távolról is nagyon feltűnőek.
Ökológiai szempontból nem a legjobb választás a kertben , mivel a rovarok nemigen hasznosítják- a virágok sem nektárt, sem értékes virágport nem biztosítanak a méhek számára. A legtöbb hibrid fajta nagyon ritkán hoz termést.
Milyen helyet szeret, hogyan gondozzuk?
Az aranyvessző napos helyet igényel. Az átlagos, könnyű és termékeny talajokat kedveli. Nem tűri a nagyon száraz talajt. Jól fejlődik városi körülmények között. kemény teleken hajtásai visszafagyhatnak de gyorsan helyreáll a metszést követően.
metszeni a legjobb közvetlenül a virágzás után, a következő szezon virágbimbóinak kialakulása előtt elvégezni. Leggyakrabban a virágzó hajtások 1/3-át kell megmetszeni.
Néhány évente érdemes megfiatalítani a forsythiát. Kora tavasszal majdnem a földig visszavágják őket. Sajnos számolnia kell azzal a ténnyel, hogy idén már nem lesz több forsythia virágzás. A fiatalítás másik módja, hogy néhány évente levágjuk a legidősebb hajtásokat a tövénél.
Az aranyvessző szaporítása
Könnyen szaporítható lágyszárú dugványokkal vagy késő ősszel fás dugványok is készíthetők. Ez a leggyakrabban használt módszer. Fás dugványok esetében vágjon 1-2 éves hajtásokat. A dugványok alsó részét pontosan a csomópontnál vágjuk le. A forsythia hajtásai belül üregesek, és egy ilyen rész nem fog gyökeret ereszteni. Csak a csomópontok telnek meg, és képesek gyökeret ereszteni. Tartsa a dugványokat hűvös, de fagymentes helyen. Tavasszal gyökereztesse a növényt.
Aranyvessző mindenütt
A forsythiát agy aranyvesszőt széles körben használják a parkosított területeken. Egy fajból álló kis csoportokban vagy más cserjékkel kombinálva ültetik. Kora tavasszal (márciustól áprilisig) virágzik, mint az első díszcserjék egyike, ilyenkor élénkíti a szürke kertet. Fő értéke, hogy csomóintenzív sárga színű virág jelenik meg a gallyakon, mielőtt a levelek kifejlődnek. A bokrok magasak (2-3 m), terjednek. A Forsythia jól tűri az alacsony hőmérsékletet, szereti a napos vagy félárnyékos helyet.
Napos helyen bőségesen virágzik. A könnyű, vízáteresztő és termékeny talajokat kedveli. Nem szereti a túlzott nedvességet és a túl száraz talajt.
A cserjék szépen néznek ki egyénileg és csoportosan is. Használhatók dekoratív sövények készítésére.
Gyakran használják vágatlan, ritkábban vágott sövényekként is. Szoliterként is gyönyörűen mutat a gyepen vagy előkertben. Virágzás előtt vázába helyezve, könnyen gyorsítható a virágzása.
