Amikor egy növény olyan különleges atmoszférát teremt otthonunkban, hogy belépve a helyiségbe azonnal szemet szúr, biztosak lehetünk benne, hogy a sugárarália (Schefflera arboricola) került otthonunkba.
sugárarália, más néven esernyőfa, a Schefflera nemzetség csillogó koronája, amely a szobanövények közt is kiemelkedő eleganciájával és könnyű kezelhetőségével vált ismertté világszerte. Ez a különleges növény Délkelet-Ázsiából és Ausztrália nedves, meleg esőerdeiből származik, ahol óriás méretekkel büszkélkedhet – a szabadban akár 20-30 méter magasra is megnőhet.
A hazai otthonokban azonban jóval kisebb marad, rendszerint csupán 80-150 cm közötti magasságot ér el. Terebélyes lombjával és leveleinek sajátos kialakításával, melyek egy esernyőre emlékeztető formát idéznek elő, a sugárarália lenyűgöző zöld színfoltja lehet bármelyik szobának.
A Schefflera arboricola gondozása
Sokan tartanak a trópusi szépségek gondozásától, pedig a sugárarália igényei meglehetősen egyszerűek. Világos, de közvetlen napsütéstől mentes helyet igényel, ahol a kellemes szobahőmérséklet mellett egy kis nyári szellő is érheti – természetesen anélkül, hogy közvetlenül a nap vagy a szél károsítaná leveleit.
Megfelelő hőmérséklet, a víz mennyiségének és gyakoriságának figyelése, a megfelelő fényviszonyok biztosítása mind nélkülözhetetlenek egészséges növekedéséhez. A hideg, huzat, vagy a közvetlen napfény egyaránt káros hatással lehet rá. A rendszeres tápoldatozás, különösen a növekedési időszakban, létfontosságú, ahogy az átültetés is, amit akkor végezzünk, ha a cserepet kinőtte.
A vízadagolás sem bonyolult feladat: csak akkor öntözzük, ha a földje már majdnem teljesen kiszáradt, télen pedig még ennél is kevesebbet igényel.
Nem csupán szépségük miatt értékesek, hanem mert a levegőt is megtisztítják a káros szennyeződésektől. Egy-egy sugárarália a szobában és máris jobban érezhetjük magunkat, köszönhetően a növény levegőtisztító képességének. De formájuk is képlékeny: dönthetünk úgy, hogy magas, karcsú növényt nevelünk belőlük, vagy tömör, bokros formát alakítunk ki.
A sugáralária szaporítása
A szaporításuk egy kissé nagyobb odafigyelést igényel, de a türelem meghozza gyümölcsét. . A leggyakrabban alkalmazott módszer a fejdugványozás, ami során a növény tetejéről vágnak le egy-egy hajtást, majd azt nedves környezetbe helyezik, hogy gyökereket fejlesszen. Ez a folyamat meglehetősen környezetfüggő, hiszen a sikeres gyökeresedéshez megfelelő hőmérsékletre és páratartalomra van szükség.
Az őszi vagy a téli hónapok a legalkalmasabbak a szaporításra, mivel ebben az időszakban a növény természetes ciklusához illeszkedő pihenőidőszakban van. A magról történő szaporítás viszont ritkábban fordul elő, mivel a sugárarália otthoni körülmények között csak ritkán hoz virágot, ezáltal magokat is kevéssé. Ha mégis sikerül virágzásra bírnunk, a magokat óvatosan elvetve és a csírázáshoz szükséges feltételeket biztosítva új egyedek nevelhetők.
Leginkább a túlöntözés fenyegeti
Még a leggondosabban ápolt sugárarália is találkozhat kihívásokkal. A túlöntözés a leggyakoribb probléma, ami gyökérrothadáshoz vezethet. A téli száraz levegő pedig különféle kártevők, például a pajzstetvek megjelenését idézheti elő, melyek ellen a rendszeres levegő párásítás és a megfelelő növényápolási termékek használata lehet a megoldás. Amennyiben hirtelen leveleket hullajt a növény, annak oka lehet a huzat, a túl alacsony hőmérséklet vagy éppen a nem megfelelő fényviszonyok.
