A mángold (Beta vulgaris var. cicla) a céklafélék (Chenopodiaceae) családjába tartozó növényfaj. A vadonban élő őse a tengerparti cékla (Beta vulgaris subsp. maritima), amely a Földközi-tenger térségében őshonos. A mángold a céklafélék családján belül a céklához (Beta vulgaris var. vulgaris) és a cukorrépához (Beta vulgaris var. saccharifera) is rokonságban áll.
Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték és használták, mind élelmiszerként, mind gyógynövényként. Az ókori görögök elsősorban a levélzetét használták fel, míg a rómaiak már a vastag levélnyelét is fogyasztották.
Az évszázadok során a mángold széles körben elterjedt a világban. Az európai konyhában a levélnyelét és levélzetét egyaránt felhasználják. Ázsiában és Észak-Afrikában is népszerű zöldség, ahol gyakran főzelékek, saláták és levesek hozzávalójaként használják.
Egy sokoldalú zöldség, mely feldobja a konyhát
A mángold rendkívül sokoldalú zöldség, amelyet számos különböző módon lehet felhasználni a konyhában. A levelek és a levélnyelék egyaránt ehetőek, és mindkettőt számos ételben fel lehet használni.
A mángold levelei hasonlóak a spenóthoz, és hasonló módon is lehet őket felhasználni. Nyersen salátákban használhatóak, vagy főzhetőek, párolhatóak, süthetőek is. A leveleket gyakran használják levesekben, főzelékekben, tésztákban, töltött levelekben, vagy omlettben.
A mángold levélnyelét gyakran külön használják fel a levelektől, mivel vastagabbak és rostosabbak. A levélnyeleket általában főzni kell, hogy megpuhuljanak. Süthetőek, párolhatóak, vagy grillezhetőek. A levélnyeleket gyakran használják a mediterrán konyhában, például a risottóban, tésztákban, vagy grillezett zöldségként.
A mángoldot gyakran használják a vegetáriánus és vegán ételekben is, mint egészséges és tápláló zöldség. Gazdag rostban, vitaminokban és ásványi anyagokban, különösen a K-vitaminban, a magnéziumban és a vasban.
Ezen kívül at néha dísznövényként is használják a kertben, mivel szép zöld levelei és színes levélnyelei (amelyek lehetnek fehérek, pirosak, narancssárgák vagy szivárvány színűek) vonzóak lehetnek.
A mángold termesztése
A mángoldot könnyű termeszteni, mivel jól alkalmazkodik a különböző talaj- és klímafeltételekhez. Hidegebb éghajlaton is jól viseli a hűvösebb időjárást. A magokat általában tavasszal vetik el, amikor a talaj már felmelegedett, és a növényeket rendszeresen öntözni kell. A mángoldot a kora nyári hónapokban kezdik el betakarítani, amikor a levelek még fiatalok és zsengék.
Talaj: A mángold jól alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz, de leginkább a mély, jól lecsapolódó, gazdag talajt kedveli, amelyben sok a szerves anyag. A talaj pH-értéke lehet semleges vagy kissé savas.
Fény: A mángold teljes napfényben növekszik a legjobban, de részleges árnyékot is elvisel, különösen a melegebb éghajlatokon.
Víz: A mángoldnak rendszeres öntözésre van szüksége, különösen száraz időszakokban. Az öntözést azonban mérsékleten kell tartani, mert a túl sok víz gyökérrothadást okozhat.
Vetés: A mángold magjait közvetlenül a szabadföldbe lehet vetni, miután a talaj elég meleg lett, általában a tavaszi fagyok után. A magokat kb. 1-2 cm mélyen kell elvetni, és a sorok között kb. 30 cm távolságot kell hagyni.
Gondozás: A mángold ápolása viszonylag egyszerű. A növényeket rendszeresen meg kell öntözni, és szükség esetén trágyázni kell, különösen ha a talaj nem túl gazdag. A gyomokat rendszeresen el kell távolítani, hogy ne versenyezzenek a növényekkel a tápanyagokért és a helyért.
Betakarítás: A mángold betakarítása akkor kezdődik, amikor a levelek elérnek kb. 15-20 cm hosszúságot. A leveleket egyenként, kézzel lehet leszedni, így a növény továbbra is új leveleket hoz. A fiatal levelek a legzsengébbek és a legízletesebbek. A betakarítást egész nyáron és ősszel folytatni lehet, amíg a növények zöld leveleket hoznak.
Betegségek és kártevők: A mángold viszonylag ellenálló a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, de néhány probléma előfordulhat. Például a levéltetvek, a csigák és a meztelencsigák károsíthatják a leveleket. Néhány gombás betegség,mint a peronoszpóra, is befolyásolhatja a mángoldot, különösen nedves, hűvös időjárás esetén. Ezeket a problémákat általában a megfelelő növényápolással és a fertőzött növények eltávolításával lehet kezelni.
Tárolás: A frissen betakarított mángoldot a hűtőben lehet tárolni, ahol néhány napig megőrzi frissességét. A levelek kiszáradhatnak, ha nem tárolják őket megfelelően. A mángoldot blansírozva és fagyasztva is el lehet tárolni hosszabb ideig.
Összefoglalva, a mángold viszonylag könnyen termeszthető növény, amely számos különböző ételben használható fel. Gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, és szép hozzáadás lehet bármilyen kertben.
