A vöröshagyma kedvelt konyhai alapanyagunk, amely hazánkban is jelentős mezőgazdasági értéket képvisel. Gazdag C-vitaminban, szelénben és antioxidánsokban, ugyanakkor termesztése során különféle kórokozókkal kell szembenéznünk. Azt, hogy kertünkben egészséges, nagy fejű hagymákat szüreteljünk, nagyrészt a megelőzésen és a korai felismerésen múlik.
A leggyakoribb gombás kórtünetek
Magyarországon a gombás eredetű problémák – mint a peronoszpóra (Peronospora destructor) és a hagymalepketapló (Botrytis allii) – okozzák a legtöbb gondot. A peronoszpóra esetén az időjárás-érzékeny, nedves, hűvös tavasz kedvez a kórokozónak, mely hamuszürke bevonatot képez a leveleken, majd a hagymafej tárolása során rothadást idézhet elő. A botrítisz többnyire a szállítmányozás vagy a tárolás során „támad rá” a sérült hagymákra, barnás foltokat okozva.
Bakteriális és vírusos problémák
A bakteriális betegségek közül a lágy rothadás (Erwinia spp.) veszedelmes: a szívószerűen nyúlós, kellemetlen szagú váladék és a gyors szövetelhalás komolyan csökkentheti a terméshozamot. A vírusok – például a sárga törpe vírus – kisebb méretű, deformált hagymákat eredményeznek, a levelek mozaikos foltosodása pedig meggyengíti a növényt. A vírusok ellen jelenleg védőoltás nincs, a megelőzés a kártevők (pl. tripszek) elleni védekezésre és fertőzött tő eltávolítására épül.
Vöröshagyma betegségei: felismerés és korai jelek
A korai tünetek pontos azonosítása kulcsfontosságú. Már a kelő állapotban is megfigyelhetünk apró, sárga foltokat, a levélszáradást vagy a gyökérnyaki elszíneződést. A vetőmag és a palánta minősége ebben a szakaszban kritikus: használjunk minél jobb minőségű, fertőtlenített magot, illetve ellenőrzött forrásból származó palántát. A magyarországi gyakorlati tapasztalatok szerint a vetésforgó betartása – 3–4 év pihentetés után visszatelepítés – jelentős mértékben csökkenti a talajlakó kórokozók felhalmozódását.
Megelőzés és termesztési gyakorlatok
A szellős tőtávolság, a közepes nitrogénellátás és a megfelelő talajnedvesség egyaránt hozzájárul a növények ellenálló képességéhez. Hazai kertészetekben bevált módszer a lombtalanítás (oldalhajtások eltávolítása), hogy a légmozgás fokozódjon és csökkenjen a gombák terjedése. Emellett fontos a talaj rendszeres kapálása, a gyomok visszaszorítása, valamint az eső után ajánlott sorok közti permetezés időben végzett, engedélyezett gombaölő szerekkel.
Biológiai védekezés hagymabetegségek ellen
A hazai kertekben egyre népszerűbbek a biológiai készítmények: a Trichoderma-hatást élő gombafonalak vagy a Bacillus subtilis-alapú szerek gátolják a peronoszpóra és a Botrytis-spórák csírázását. Érdemes vetés előtt talajba dolgozni az élő gomba‐koncentrátumot, illetve a növények lombjára permetezve kialakítani egy védőréteget. A neem‐kivonat, a tőzeglé gombairtó tulajdonsága jól kiegészíti ezeket, és a kártevők – tripszek, levéltetvek – továbbterjedését is visszaszorítja.
Kémiai gombaölés és inszekticidek
Amennyiben a fertőzés korai stádiumában kemizálásra kerül sor, válasszunk Magyarországon engedélyezett, kontakt vagy felszívódó hatóanyagú gombaölő szereket (pl. mankozeb, dimetomorf kombinációk). Fontos az alternálás, hogy elkerüljük a kórokozók rezisztenciáját. A kezeléseket hűvösebb, párás időszak előtt-hát érdemes ütemezni. A vírusok terjedését pedig hatékonyan gátolják a rendszeres, célzott inszekticides védekezések a tripsz‐ és liszteskezelt populációk ellen.
Hagyma tárolása és utókezelés
A betakarítás után a hagymákat legalább 2–3 hétig, 25–30 °C-on szellős helyen szikkasszuk. Ezután rendezetten, 1–4 °C körüli, 70–80 %-os relatív páratartalmú kamrában tároljuk. A sérült, repedezett vagy beteg példányokat válogassuk ki: ezzel megelőzhetjük a rothadás láncreakcióját. Időnkénti szellőztetéssel és ellenőrzéssel hosszabb ideig megőrizhetjük a fejek frissességét és beltartalmi értékeit.
