Képzeld el egy rejtélyes, fekete színű rovart, amely agyagból építi fészkét és megbénított pókokkal eteti utódait. Egy darázsról van szó, de nem akármilyenről: a gyakori lopódarázsról. Eurázsiában él, és bár első látásra ijesztő lehet, életmódja és viselkedése lenyűgöző és egyedülálló. Merülj el a fekete darázs csodálatos világában, és ismerd meg közelebbről ezt a különleges rovart!
A fekete színű darázs, más néven gyakori lopódarázs (Sceliphron destillatorium), az ízeltlábúak törzséhez és a rovarok osztályához tartozik. A kaparódarazsak családján belül a Sceliphrinae alcsaládba és a Sceliphron nemzetségbe soroljuk. Mit érdemes tudni róla?
A gyakori lopódarázs megjelenése és elterjedése
A gyakori lopódarázs jelentős méretű rovarnak számít. A nőstények 22-29 mm, míg a hímek 15-25 mm hosszúságúak. Karcsú testalkatúak, és teste fekete színű, fémes fény nélkül. Testén kisebb sárga foltok találhatók. Egyik legjellemzőbb tulajdonsága a tort és potrohot összekötő hosszú, vékony, sárga színű nyél. A potroh teljesen fekete, és a hosszú potrohnyéllel együtt lopótökre emlékeztet, innen is ered a neve. Lábai sárga-fekete színűek.
A paleartikus zónában, azaz Észak- és Közép-Eurázsia, valamint Észak-Afrika déli és délnyugati részén honos. Magyarországon is megtalálható, és itt az őshonos lopódarázs-fajok egyike.
A fekete darázs életmódja
A gyakori lopódarázs főként vizek környékén él, mivel fészkét nedves agyagból építi. Gyakran találkozhatunk vele településeken, és nem ritka, hogy házak elhagyottabb zugáiban is befészkel. A nőstények a vízpartokon gyűjtenek agyagdarabokat, melyekből akár 30, egymás melletti sejtet tartalmazó fészket is képesek építeni. A fészket többnyire sziklarepedésekben, odvas fatörzsekben vagy hidak alatt helyezik el. Egy sejt megépítéséhez a darázs többször is fordul építőanyagért. Miután elkészült a sejttel, egy pókot keres, megbénítja, majd elviszi a fészekhez és elhelyezi a sejtben. Ezt követően toj egy petét a pókra, majd további pókokat hoz a kikelő lárva etetésére, végül agyaggal lezárja a sejtet.
Ez a darázsfajta nem válogatós a pókok tekintetében, és gyakran a környék közepes méretű pókfajai közül választ. A felnőtt darazsak a virágok nektárjával és pollenjével táplálkoznak, és nappal aktívak. Júniustól szeptemberig lehet velük találkozni. A nőstények éjszakát a fészekben, míg a hímek a fákon vagy bokrokon töltik.
Természete nem agresszív, és csak akkor szúrja meg az embert, ha megtámadják. Színezete miatt gyakran összetévesztik más darázs fajokkal.
A fekete darázs viselkedése és táplálkozása
A gyakori lopódarázs életmódja különösen érdekes. A nőstények különleges módszert alkalmaznak utódaik táplálására: pókokat bénítanak meg és helyeznek el a fészkükben. A pókok közül nem válogatnak, így a környék bármelyik közepes méretű pókfajából választhatnak. Az anyadarázs képes előre meghatározni a leendő utód nemét, és ennek megfelelően szállítja az eledelt. A nőstény utódoknak több eledelt szállít, mivel nagyobb táplálékra van szükségük. A peték 3-4 nap alatt kelnek ki, majd 14-15 napig táplálkoznak a pókokból, ezt követően bebábozódnak. Ebben az állapotban telelnek át, és a következő évben kelnek ki felnőttként.
A felnőtt darazsak nappal aktívak és virágok nektárjával és pollenjével táplálkoznak. Júniustól szeptemberig a legaktívabbak, és ebben az időszakban a leggyakrabban találkozhatunk velük. Érdekes módon a nőstények éjszakát a fészekben töltenek, míg a hímek a fákon vagy bokrokon pihennek.
Védekezés és kapcsolata az emberrel
Bár a gyakori lopódarázs nem tekinthető agresszívnak, az embert csak akkor szúrja meg, ha közvetlenül megtámadják vagy veszélyeztetik. Színezete miatt gyakran összetévesztik más darázs fajokkal, ami néha pánikot okozhat az emberekben. Azonban fontos megjegyezni, hogy ez a faj nem jelent veszélyt az emberre, hacsak nem provokálják.
A gyakori lopódarázs egyedülálló és érdekes rovar, melynek életmódja és viselkedése lenyűgöző. A természetben betöltött szerepe fontos, mivel a pókok populációjának szabályozásában vesz részt. Bár néha összetéveszthető más darázs fajokkal, fontos megérteni és tisztelni ezt a különleges lényt.
