Bevezetés a körtefa betegségei világába
A körtefa gondozása során a legnagyobb kihívást gyakran a különböző kórokozók és kártevők jelentik. Amellett, hogy a gyümölcsszín, az íz és a hozam maximalizálása a cél, fontos, hogy ismerjük a leggyakoribb betegségeket, felismerjük a korai tüneteket, és hatékonyan fellépjünk ellenük. Cikkünk első részében bemutatjuk a legelterjedtebb gomba- és baktériumfertőzéseket, valamint néhány hasznos megelőző intézkedést, különös tekintettel a hazai termesztési viszonyokra.
Gombás fertőzések a körtefákon
A nedves tavaszi idő és a sűrű lombkorona kedvez a gombák szaporodásának.
Lisztharmat és levélfoltosság
A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fehér bevonatot képez a leveleken, rügyeken, hajtásokon. Az idő előrehaladtával a lomb sárgul, hullik, és a fa életereje csökken. A levélfoltosság (Mycosphaerella pyri) barna, szabálytalan foltokat hoz létre, amik később lehullanak, szintén lombvesztést okozva. A megelőzés alapja a jó szellőzésű koronakialakítás és a tő körüli tisztaság megőrzése: távolítsuk el az elhullott lombot, fertőzött részeket, és szükség esetén használjunk kén- vagy műtrágyás réz alapú gombaölő szereket.
Monília (gyümölcsrothadás)
A Monilinia fructigena főként akkor támad, ha az éretlen gyümölcsök a szomszédos, már fertőzött almákról vagy körtékről megfertőzöttek. A beteg terméseken szürkés spórafelhő alakulhat ki, amelyek télen a lehullott gyümölcsökön telelnek át. A fertőzés megelőzése érdekében szedjük fel és semmisítsük meg az összes hullott gyümölcsöt, illetve a betegség megjelenésekor végezzünk célzott permetezést kaptánnal vagy egyéb, hazánkban engedélyezett szerekkel.
Baktériumos problémák
Általában a sérült hajtások és sebzések miatt jutnak be a kórokozók a fába, ezért a gyors sebkezelés elengedhetetlen.
Tűzelhalás (Erwinia amylovora)
A kórokozó tipikus tünete a vezetőhajtások és virágok perzseltszerű elszáradása, mintha tüzet kapott volna a fa. A megelőzés során ügyeljünk a metszési időpontokra (száraz időben, télen vagy kora tavasszal metsszünk), a fertőtlenített metszőollóra, és alkalmazzunk rézalapú firkálást a sebzéseken.
A cikk következő részében részletesen bemutatjuk a kártevők elleni védekezést és a biológiai növényvédelem lehetőségeit, továbbá gyakorlati tanácsokat adunk a hazai kertbarátok számára.
Rovarkártevők elleni védekezés
A körtefákat leggyakrabban levéltetvek, pajzstetvek és a gyümölcsmoly károsítja. A korai felismerés és a helyes beavatkozás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a fa egészséges maradjon és bőséges termést hozzon.
• Levéltetvek: apró, zöld vagy barna bogarak, melyek a hajtások rügyeit, fiatal leveleit szívogatják. Korai tavaszi rajzáskor permetezzünk finom vízsugaras lemosást, majd ha szükséges, használjunk kímélő rovarölő szert (pl. környezetbarát neem-kivonat).
• Pajzstetvek: a fa törzsén és vastagabb ágain telepszenek meg, viaszpajzsot képeznek. Rendszeresen vizsgáljuk át a kéregrepedéseket, és pamutgombolyaggal, enyhén szappanos vízzel tisztítsuk le a telepeket. Erősebb fertőzés esetén forduljunk kén-réz kombinációjú készítményekhez.
• Gyümölcsmolyok: a hernyók a gyümölcs húsát fúrják, korai szakaszban még nem vesszük észre a kártételt. A fagypont körüli hőkezelési technikák és a lehullott gyümölcsök azonnali eltakarítása csökkenti a lárvatelepeket. A sárga ragacsos csapdák jól jelzik a kifejlett molylepkék rajzását, így időben időzíthetjük a permetezést biológiai eredetű Bacillus thuringiensis–készítménnyel.
Biológiai növényvédelem a gyakorlatban
A vegyszerek minimálisra csökkentése érdekében építsük be kertünkbe a hasznos élőlényeket és természetes módszereket:
• Hasznos rovarok telepítése: zengőlégy, katicabogár és zengőlégy-lárva rendszeresen prédálja a levéltetveket és pajzstetveket.
• Növényi társítás: metélőhagymával, borsóval vagy mustármaggal vetve csökkenthetjük a talajlakó gombák és rovarkártevők számát.
• Komposzt és talajtakarás: a jó minőségű, érett komposzt fokozza a talajéletet, erősíti a fa ellenálló-képességét. A mulcsozás visszatartja a gyomokat és egyenletes nedvességet biztosít.
Gyakorlati tanácsok a hazai kertbarátnak
– Ellenőrizzük a fát havonta legalább egyszer, még a lombfakadás előtt és után is!
– Metszéskor mindig fertőtlenítsük az ollót, hogy ne terjesszünk kórokozókat.
– Kerüljük a túlzott nitrogén-műtrágyázást: a szaftos, puha hajtások könnyebben támadnak a kártevők.
– Árnyékoljuk a csemetéket a forró délutáni napsütéstől, különösen a napos alföldi területeken.
A következő részben bemutatjuk majd a talaj és tápanyag-utánpótlás finomhangolását, hogy a körtefák ne csak egészségesek, hanem ízletesek és hosszú életűek legyenek kertünkben.
